Pszichológus válaszol
Vízfélelem legyőzése
2014. március 5. 21.40
Tisztel Szakértő!Szeretném megkérdezni,hogy győzhetem le a víztől való félelmemet?Szeretnék megtanulni úszni,de nem megy mert félek a víztől!Már egy kézzel megy a medence szélén,de ez kevés.Nem gyorsúszó szeretnék lenni,csak úszni szeretnék!Ha elengedek mindent,és nincs mit megfogni akkor bepánikolok és nem megy tovább!Nem tudom megmondani mitől van de szeretnék nagyon úszni!Netán a két szívműtétem miatt ?Nem tudom?Mások olyan könnyen tanulnak mindent! Én nem!Nagyon szeretném a segítségüket kérni,mert nem szeretném abba hagyni!Válaszukat nagyon szépen köszönöm!Máté.
A választ megírta:
Bagó György
Klinikai szakpszichológus
Kedves Máté! Nagyszerű elhatározásra jutottál, amikor úgy döntöttél, hogy megtanulsz úszni. (A leveledből úgy gondolom, hogy kamaszkorban lévő fiú lehetsz, -ha tévedtem, bocsánat-, ezért a tegezés. Bízom benne, hogy ez nem bántó számodra.) A kezdeti nehézségek ne riasszanak el! A terved bizonyosan sikerülni fog! Nehéz lenne kideríteni, hogy a döntésedben mi motivált, -bizonyosan javasolták ezt a szívműtétek után az orvosok is-, és lehet, hogy nem tudatosan, de időközben számodra is fontossá vált az indokolatlan víztől való félelem leküzdése is. Persze az úszástanulás utáni vágy hátterében az önbizalom erősítésének, a testi fejlődés elősegítésének igénye is állhat. Talán nem is érdemes keresni az okokat, hiszen jó úton jársz, az úszással testileg-lelkileg erősebb, egészségesebb leszel. Én nem gondolom, hogy mások mindent könnyen megtanulnak, és csak neked vannak időnként nehézségeid. A jártasságok, készségek, képességek elsajátításáért mindenkinek meg kell dolgozni. Persze a körülményeink, adottságaink időnként megkönnyíthetik, vagy megnehezíthetik a dolgunkat. Azonban a sikerélmény nagyobb, ha kemény munkával, kitartással érsz el valamit. Ilyenkor érezzük azt, hogy "megdolgoztam érte, megérdemlem". Na de térjünk vissza a főproblémádra, a víztől való félelmedre (szakszóval ezt hidrofóbiának hívjuk). Vélhetően elkerülte a figyelmed, hogy elég sokan járnak hozzád hasonló cipőben. A környezetedben is élnek emberek, akik kerülik a fürdőhelyeket, őket is hasonló félelmek tartják távol a lubickolástól. Nem tudnak úszni, nincs vízbiztonságuk (többnyire volt nagyon rossz vizes élményük is, ha emlékeznek rá, ha nem). Akár mondhatnánk azt is, hogy ez a félelem bizonyos mértékig reális. Valóban a nagy vizek, tengerek, folyók, mély tavak veszélyt is jelenthetnek az ember számára. A természeti erőket tisztelni kell, felkészülten, ismeretekkel felvértezve, figyelmesen szabad csak közeledni feléjük. Ugyanakkor a víz nem idegen és feltétlenül veszélyes közeg az ember számára. Gondoljunk csak arra, hogy a megszületésünkig a védelmet nyújtó magzatvíz vesz körül bennünket, gyakran láthatod, azt is, hogy milyen önfeledt, élvezetes dolog a fürdőzés a csecsemők, a gyerekek, illetve a felnőttek többsége számára is. Vélhetően benned is feléledt a víz iránti vágy, és nagyon helyesen megkezdted a felkészülést. Az irreális, vagy túlzott félelmeinkkel tanulás, felkészülés által tudunk megküzdeni (ugye a dolgozattól sem félsz, ha alaposan megtanultad a tananyagot). De mitől alakulhat ki a víztől való félelem? Számtalan kiváltó és fenntartó ok lehet a háttérben, melyeket néha szakember segítségével sikerül megismerni, néha pedig rejtve maradnak. Általánosságban elmondható, hogy a fóbiás emberek nagyon kellemetlen, az életüket megnehezítő szorongással küzdenek. Valamelyik korábbi életszakaszban átélhettek megrázó élményeket, amiket már kitöröltek az emlékezetükből (elfojtották, tudattalanná vált). Nem ritka, hogy a félelmeket akár generációkon át, vagy csak esetlegesen, észrevétlenül eltanuljuk a közvetlen környezetünkből, vagy életünk (kellemetlenebb) történéseiből. A konkrét félelmek tárgya nagyon változó (és nem biztos, hogy megegyezik a korábban átélt traumás élmény tárgyával), van, aki a víztől retteg, van, aki a magasságtól, mélységtől, bezártságtól, de olyan is akad, akit egy kisegér látványa késztet visítozásra, és kerget fel az asztal tetejére. Az elég könnyen belátható, hogy ezek a félelmek irreálisak, és túlzottak, sokak számára teljesen érthetetlenek. De aki átéli a félelmet, az nagyon tud szenvedni tőle, aminek az lesz a következménye, hogy el kezdi kerülni a félelemkeltő helyzeteket. Az általad is tapasztalt pánikba esés is nagyon rossz érzés, és a legnagyobb baj az, hogy lebénít, cselekvésre képtelenné tesz. De téged az érdekel, hogy mit lehet tenni? Óh, hát sok mindent! Megtorpanásnál a legkézenfekvőbb, hogy kérjük hozzáértők segítségét (bátran, szégyenkezés nélkül!). Az úszástanulásban úszóoktató tud megtanítani fokozatosan, lépésenként a szükséges technikára, és a vízzel való lassú megbarátkozásra. Nagyon fontos, hogy a félelmedet elmondd neki, beszélj vele az átélt pánikba esésekről. A tanulást biztosan sekélyebb tanmedencében kezditek (ekkor nem kell tartani az alámerüléstől, és nem következhet be a pánikba esés), és sok segédeszközt is fogtok használni. A hidrofóbiád, félelmed, szorongásod kezelése érdekében javaslom, hogy keress fel egy klinikai szakpszichológust. Az internetes keresők (akár e kereső) segítségével az otthonod közelében dolgozó szakemberek elérhetősége fellelhető. A rövid leveledben említett két szívműtét valószínűleg pszichésen is nagyon megterhelő lehetett. Az átélt nehéz élethelyzetek feldolgozásában, az önbizalmad helyreállításában is számíthatsz a pszichológus szakértelmére. Sok sikert az úszástanuláshoz! Biztos vagyok benne, hogy egy kis segítséggel a vízhez is hamarosan magabiztosan közelítesz! Üdvözlettel: Bagó György Pszichológus, Klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus
